MONTENEGRÓ (MNE) - RSI Utazás

Már harmadik éve az RSI valamelyik RSI országba jutalomutazásra viszi azokat a menedzsereket, akik teljesítették a kitűzött célokat, azaz a meghatározott forgalomnövelést. Az idén is a legjobbak legjobbjai az értékes nyeremények mellet 2008.05.17-től 05.23-ig elutazhattak Montenegróba. Azoknak, akiknek volt szerencséjük gyönyörű hét napot tölteni a nagyszívű mediterrán országban, ez a cikk emlékeztetőül szolgál majd, azoknak pedig reméljük, kellő motivációt nyújt, hogy a következő évben csatlakozzanak hozzánk és az RSI-vel felfedeznek egy újabb országot.

MONTENEGRÓ – A NAGY EMBEREK MÉG NAGYOBB SZÍVÉRŐL ISMERT ORSZÁGA

Montenegró először 1276-ben kerül említésre Milutin király iratában. Úgy tartják, hogy a nyugat-európai Montenegró elnevezést Lovćen-hegy sűrű erdeiről kapta. Ugyanis az erdők olyan sötétek voltak, hogy a „fekete” hegy látszatát keltették.
Montenegró 13.812 m² területen áll, fővárosa Podgorica. Északon Szerbiával határos, keleten Koszovóval, délkeleten Albániával, nyugaton Bosznia és Hercegovinával, délnyugaton Horvátországgal. Diverzitásának köszönhetően a 6 kontinens, vagyis a 6 arc országaként is említik. Tenger, tavak, magas hegyek és kanyonok – mindezt nyújtja ez a kicsi mediterrán, csupán 650 000 embernyi lakosságú ország. Annak ellenére, hogy kicsi piacról van szó, a montenegrói Iroda megnyitása új impulzust jelentett az üzletelés során. A folyamatos munka hosszútávon stabil fejlődést és növekedést eredményezett. Az RSI Montenegró a legjobb lefedettséggel rendelkezik a munkatársak számát tekintve, valamint lakosonként számolt legnagyobb forgalommal is büszkélkedhet.

Ez csak pár alapinformáció egy olyan országról, amely vonzerejével, a lakosok melegségével, valamint gazdag történelmi hátterével hódít.

Kedves RSI-sek, a „Látogassuk meg az RSI országokat” utazás résztvevői és mindazok, akik résztvevőkké fognak válni, ismerkedjünk meg és emlékezzünk arra, amit Montenegró nyújtott nekünk e felejthetetlen hét nap alatt!

PÉNTEK, 2008.05.16.

A török csapat utazása csütörtökön, 05.15-én vette kezdetét. Zágrábból folyatták útjukat. 1935-ben a párizsi szakértők által legszebbnek kikiáltott, 2000 m hosszú mediterrán strandon található Bečići településen a négy csillagos Hotel Meridian tárt karokkal várta az utazástól kimerült vendégeket. A Bečići szállodakomplexum Budvától 2 km délre található, a tenger partján. Egy nap előnyt élvező törökök pihenésre, sétára, városnézésre használták a szabadidejüket. Az esti órákban megérkeztek az RSI Zagreb Iroda csapata és a Kučkovečki házaspár. A bőséges vacsorát követően a szobáinkba indultunk, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait és felkészüljünk az elkövetkezendő napokra.

SZOMBAT, 2008.05.17.

Amíg napközben a bolgár, a szerb, a macedón, a horvát, a magyar és a szlovén munkatársak érkeztek, a török menedzserek bőséges ebédjük után egész napos kirándulásra mentek Dubrovnikba, a horvát tengerpart középkori városát, amelyet az ezeréves létezése alatt keletkezett kulturális-történeti emlékművek kincstárának tekintenek. Dubrovnik a tengerpart szikláira épült a Srđ-hegy meredek aljában. A múltban városállam volt, Velence mellett a mediterrán térség egyik legismertebb kulturális-gazdasági központja. A közelmúltban a modern kulturális és turisztikai események központja: nyári fesztiválok, múzeumok és galériák városa. Dubrovnik az egyedi politikai és kulturális történelem városa, valamint világismert a szépsége és emlékművei révén. Dubrovnikban a horvát menedzserek, Elizabeta Putica és Stana Limov fogadtak. A városnézés előtt a város egyik legjobb éttermében, a „Lokarda“-ban ebédeltünk meg. A tradicionális horvát tengeri specialitások illata és íze fenséges volt, a hazai borok pedig még inkább emeltek a meglévő hangulaton. A bőséges ebédet követően idegenvezető kíséretében elindultunk várost nézni, akitől érdekes történeteket hallhattunk a gazdag dubrovniki történelemből, amelyekről Dubrovnik világszerte ismeret; az óváros falai, a város legismertebb utcája, Stradun, Knežev dvor, Szt. Vlah temploma, a katedrális... és átélhettük a város egyedi hangulatát. Lassan, de biztosan eljött a visszaút ideje. Az esti órákban, a szállodában welcome-koktél várt a résztvevőkre, akik számára ez a fenséges utazás csak most kezdődött. Jó társasággal és koktéllal a kezünkben gyorsan telik az idő, most sem volt másképp. A vacsora után nyugovóra tértünk, hogy másnap kipihentek legyünk az eseményekre.

VASÁRNAP, 2008.05.18.

A reggeli után Herceg Noviba indultunk, az RSI Montenegró Iroda meglátogatására, mely 1996-ban kezdte meg működését Szerbia és Montenegró Iroda kereteiben. 2004 folyamán Herceg Noviban alapították a RSI Irodáját, amely egészen 2007 nyaráig Ulica Branka Ćopića 1b cím alatt álló bérelt helységben állt, de utána saját, felújított helyre költözik a Zemunska ulica 28a-ba. Megérkezéskor kellemes meglepetés várt ránk. Az Iroda bejáratánál mazsorett lányok fügével kínáltak bennünket. Az RSI Montenegró Iroda igazgatónője, Danijela Roca, az Iroda dolgozói, számos menedzser és RSI munkatárs kedvesen fogadtak gazdag teríték mellett. Az Iroda, a menedzserek és a munkatársak által készített specialitások lenyűgöztek bennünket. Emlékként mindenki kis hajót kapott, amely az utazást szimbolizálja, míg az Irodák képviselői világítótornyot kaptak, melyek a kis hajókat jó útra térítik, és fényt adnak a sötétben. A török menedzserek nevében Cengiz Arın gyönyörű tálat adott át a montenegrói irodának, amivel megköszönte a szívélyes fogadtatást. Az üdvözleteknek a Kučkovečki házaspár is csatlakozott, akik köszöntették a jelenlévőket, kellemes időtöltést és jó időt kívántak az itt töltött időszak alatt. Az Iroda bemutatása és a fényképezés után továbbmentünk. Herceg Novi óvárosába indultunk, mely a „Mimóza ünnepe“ által ismert. A nap és a zöld növényzet városa évi több mint 200 napfényes nappal büszkélkedik 20 fokos átlaghőmérséklettel. Ezt a 600 éves várost ma is török, velencei, spanyol és osztrák korabeli várak díszítik. A városnézés és a kevés, kávézásra használt szabadidő után visszatértünk a szállodai vacsorához.

HÉTFŐ, 2008.05.19.

E napon nagyon korán indultunk a Montenegró-túra elnevezésű kirándulásra. Autóbusszal Njeguši, a házi szárazsonkáról, első osztályú sajtról és mézes pálinkáról ismert falu felé indultunk. Az érintetlen természet friss hegyi illata meghozta az étvágyunkat, ezért élveztük a helyi specialitásokat. Továbbmentünk a Lovćen Nemzeti Park és a Jezerski-csúcson lévő Njegos Mauzóleuma felé. A Jezerski-csúcs Lovćen-hegy egyik legmagasabb pontja. A hegy különben Montenegró szimbóluma, a szabadságért vívott örökös harc jelképe. A Lovćen-hegy déli része a tengerpartig ereszkedik, északon a Cetinjei-fennsíkkal határos. Ez a térség a montenegrói állam és a Petrović-dinasztia bölcsője, amely a Njeguši szelíd faluból ered. Amíg autóbuszokkal emelkedtünk a mauzóleum felé, 1660 m magasságról ráláthattunk a Kotori-öbölre. Amikor az autóbuszokkal járható legmagasabb pontra érkeztünk, a kevésbé kellemes rész következett. Pontosan 461 lépcsőfokot kellett megmászni a montenegrói Olümposzig, azaz a leghíresebb montenegrói költő és uralkodó, Petar II Petrović-Njegoš tiszteletére épült mauzóleumig.

A grandiózus mauzóleum és a Kotori-öböl, a Szkadari-tó és Cetinjére vetett rálátás érdemessé tett minden erőfeszítést. Így lépcsőről lépcsőre az RSI-sek még egy csúcsot meghódítottak. A mauzóleum Ivan Meštrović szobrász műve, 1969-tól 1974-ig épült néhány ezer tonna kőből. Az előtérben két montenegrói női alak áll, egyenként 7,5 tonnányi súllyal, valamint egy kút vésett koronával. A sötétzöld kőből épült kápolnában látható Njegoš 28 tonnányi gránitfigurája, felette hatalmas sassal. Hogy a mennyezet az alatta lévő ember nagyságához méltó legyen, 18 kg arany 27 000 apró szemcsében lett beleépítve. Lovćen és Njegoš Mauzóleuma után Cetinje városát látogattuk meg, Montenegró egykori uralkodó városát, amely csodálatos múzeumairól ismert. Ezúttal csak egy múzeumhoz volt szerencsénk, de legalább egy pillanatra betekinthettünk a múltba. Ezt követően Podgoricába vitt az utunk. Annak ellenére, hogy csak átutazóban láthattunk Montenegró legnagyobb és egyben fővárosát, láthattuk a Millennium-hidat, ami a város védőjelképévé vált. Megállás nélkül a legújabb úti cél, Plavnica felé haladtunk, Skadari-tó felé, amely 370-530 km² területével, a vízmagasságától függően, Balkán legnagyobb tava. Montenegrónak 2/3, míg az Albán Köztársaságnak 1/3-rész jutott. A montenegrói részt 1983-ban nemzeti parkká avatták. A Skradini-tó a madarak paradicsoma 264 fajnak, közülük sok veszélyeztetett és ritka, még 35-féle hal is itt lelte otthonát. A vendéglátó-komplexum keretében lévő modern kirándulóhelyen kellemesen megebédeltünk. A rálátás a tóra még kellemesebbé tette az étkezést. Ezt a kellemes hangulatot kihasználva Isın Arın tortával és itallal vendégelte meg a részvevőket, hogy megünnepelje az RSI-vel együtt töltött 5 évet. Mindannyian szívből gratuláltunk Isın Arınnek, akire a férje, Cengiz Arın különösen büszke. Megemlékeztek arról a napról, amikor otthonukba a mikroszálas törlőkendő által az RSI beköltözött az otthonukba. Kellemes hangulatban véget ért egy újabb nap, elérkezett a szállodába való visszatérés ideje. A vacsora után nyugovóra tértünk.

KEDD, 2008.05.20.

Annak ellenére, hogy ezeken a napokon kellemes időhöz volt szerencsénk, kedden esőre ébredtünk. Azonban ez nem borította fel a terveinket, mivel szabadnapunk volt. Sokan arra használták ki, hogy többet aludhassanak, később reggelizhessenek, majd élvezhessék a szálloda kínálta lehetőségeket. A 2 nagy nyitott medence, wellness-centrum, aquapark... mindenki megtalálta a magának valót. Míg egyesek pihenéssel töltötték a napot, mások dolgoztak. A török csapat találkozót tartott J. Kučkovečkivel és I. Belamarićcsel, ahol az aktuális témákról és esetleges problémák kerültek szóba. A délutáni órákban a nap győzedelmeskedett a felhők felett, ezért kihasználtuk az alkalmat a Bečićka-strandon való sétára, majd kávéztunk a tengerparton. Kipihenten vártuk meg egy újabb nap végét.

SZERDA, 2008.05.21.

Ezen a napon a nap alig látszódott a felhők mögül. Mivel ezt a napot a Kotori-öböl látogatására szántuk, féltünk, hogy az idő nem fog nekünk kedvezni. Amíg autóbusszal Tivt felé haladtunk, ahol a 60 m hosszú Jadran hajóra kellett felszállnunk, Gabriela Kučkovečki azt állította, hogy biztosan kisüt majd a nap. Sokan kételkedtünk állításában, de ő biztos volt benne. Felszálltunk a hajóra, majd elindultunk. Nem sokkal azután kisütött a nap, eddig ez volt a legszebb napunk. Az RSI-sek kicsi, de vidám csapata betöltötte haditengerészet iskolai hajójának fedélzetét, amely már hét évtizeden át oktatja a tengerészeket a hadi hajókhoz nélkülözhetetlen tudással. A Jadran hajó Hamburgban épült, majd 1931-ben került a tengerbe. 1933-ban Tivten kötött ki, a Kotori-öböl szívében. Négyórányi hajóút után Tivten kötöttünk ki, majd Kotor felé indultunk, hogy megebédelhessünk az Elas étteremben, ahol még egyszer a nap és a friss levegő bódulatában élvezhettük a helyi specialitásokat és a finom helyi borokat. A legvégén tortával édesítettük meg a napot, majd tovább indultunk. A Peraszt barokkváros előtt kicsi turisztikai hajókra szálltunk fel és a Škrpjela Nagyboldogasszony kicsi szigeten található temploma felé indultunk, amelyről maga a sziget is viseli a nevét. A sziget mesterséges módon jött létre, kövek és régi hajók merítésével, a peraszti tengerészek áldozataként a Nagyboldogasszony felé. A szigeten archeológiai kincsek, portrék, hajók színes gyűjteménye is látható. Ezt követően Kotor felé vettük az irányt. Kotor kivételes értékkel rendelkező város, és a legismertebb montenegrói kulturális központ. A rómaikor építészete szerint épült Szt. Tripun katedrálisa a 12. század emlékeit őrzi. A Tengerészeti Múzeum utána kevés szabadidőnket pihenésre és kávézásra használtuk ki a Kotori téren.

CSÜTÖRTÖK, 2008.05.22.

A csütörtök dubrovniki kirándulásra volt befoglalva mindazok számára, akiknek nem volt lehetőségük látni ezt a gyönyörű várost. Mivel a török csapat szombaton már láthatta Dubrovnikot és élvezhette a róla szóló történeteket, saját szervezésben Budvában töltötte a napot. Este díszvacsorát rendeztek a tiszteletünkre, ami kellőképpen megkoronázta az ittlétünket. Este nyolc óra körül ünnepi kivitelben találkoztunk, hogy kellőképpen megünnepeljük az itt töltött időt, amit még sokáig az emlékeink közt fogunk őrizni. Zene és tánc mellett, valamint specialitásokban bővelkedő terítékkel üdvözöltük a következő napot. Köszönetképpen az összes országi Irodáinak képviselői a rendezvény szervezőinek, különösen Roca asszonynak, valamint a montenegrói Iroda alkalmazottainak ajándékokat adtak át hálájuk jeléül.

PÉNTEK, 2008.05.23.

Minden, ami szép, gyorsan véget ér. Most sem volt másképp. A hét nap alatt megélt csodálatos élmények és Montenegró egészen más fényben ért bemutatásának hatása alatt indultunk saját otthonaink felé.

VÉGÜL,

Ez csak egy kicsi, jelentéktelen része mindannak, amit magunkkal vihettünk az otthonainkba. A Montenegró által sugárzott pozitív energia által feltöltődve indultunk az újabb győzelmek felé. Bernard Shaw mondataival fogom zárni soraimat. A Lovćen-hegy látványától felkiáltott: „Mennyországban lennék?“
Kedves RSI-sek, találkozunk a következő utazáson, amely csak Önökre várnak, addig kövessék a kitűzött célokat, és bátran induljanak oda, ahol álmokat szőnek, a megvalósult álmokat pedig gazdagon megjutalmaznak!