RSI - Royal Sales International

RSI Info 118

AZ ELSŐK, ÖNMAGUNKNAK

Nehéz megérteni, hogyan legyünk prioritásunk első helyén, anélkül, hogy ezt mások ne könyveljék el önzőségnek és egoizmusnak.

Gyakran találkozom emberekkel, akik az életük nagy részét azzal töltötték, hogy másoknak megfeleljenek. A szülőknek, a rokonoknak, a társunknak, a gyerekeknek, a környezetnek... Ha ismerősen hangzik, tegyék fel maguknak a kérdést: hol vannak az én kívánságaim, szükségleteim, álmaim? Milyen szerepet adtam magamnak?
Tapasztalatból tudom, az „Elsőnek lenni önmagunknak“ kijelentést sokan a „nem érdekelnek mások“ attitűddel keverik össze. Sokaknak ez csúnyán, önzően és önimádóan hangzik, így egyfajta íratlan erkölcsi szabályt tisztelve erről nem gondolkodunk. Arra tanítottak, hogy szép, etikus, és tisztelettudó, ha mindig valaki mást helyezünk előtérbe: szülőt, partnert, barátot. Valaki fontosat, akinek a szemével önmagunkat látjuk és tükrözzük a kvalitásainkat. Azonban ez sikamlós talaj, mert önmagunk elvesztéséhez vezet. Mások kívánságainak, szükségleteinek és elvárásainak teljesítése ahhoz vezet, hogy nem vesszük észre a saját kívánságainkat, céljainkat és érzéseinket.

Számos, a modern pszichológia az önsegítés és boldogabb élet céljából íródott könyve tele van tanácsokkal: „szakíts időt magadra“, „szeresd önmagad“, „légy önmagad a prioritásaid első helyén“ stb. Akármilyen egyszerűen hangzik, azt nem lehet könnyen megtanulni és alkalmazni. Ez az érzés belülről fakad. Nehéz olyanoknál alkalmazni, akik úgy érzik „ez nem az énjük része“. Nem változtathatjuk meg egy nap alatt azt, ami belénk gyökerezett, azonban kitartónak kell lenni az önmagunk keresésében.

Arra tanítanak, hogy az elfogadott viselkedés az, amikor célunk mások segítése, miközben cserében nem várunk el semmilyen jutalmat. Ez rendben van, segítsünk, ha lehet. Az ilyen viselkedést „önzetlennek“ titulálják, mert mások érdekei előtérbe vannak helyezve a segítő érdekeihez képest, és gyakran jár áldozattal vagy lemondással. Nehéz megszabni a határt, ezért az ilyen helyzetek sokszor károsak lehetnek az egészségre.
Az érzés, amikor mindent másokért teszünk, és közben elhanyagoljuk magunkat hamis képet állít fel magunkról, egy hamis énről, amely mindig jó és áldozatra kész. Szóba sem jöhet a mérgünk kifejezése vagy konfliktushoz vezető döntést hozni. Sajnos, ez sokak választása.

Az ilyen örökös engedelmeskedés, kimerülés és önmagunk folytonos tudomásul nem vétele nem vezet haladáshoz.
Amikor önmagukat helyezik előtérbe, de nem gyerekes módon (én, én, én... és sokáig senki más) – ahol azt várják el, hogy valaki más eleget tegyen a szükségleteinek – hanem felnőtt módjára, aki pontosan tudja, mi teszi boldoggá, akkor az önmagunk első helyre való helyezése az elégedettség forrásává válik.
Ezen a ponton megáll az önmagunkról való lemondás, és elkezdjük értékelni a saját érzéseinket, gondolatainkat és cselekedeteinket – mindez képessé tesz arra, hogy jelen legyünk, életrevalóak és erősek, ahogyan önmagunknak, úgy másoknak is.

E egészséges felfogás legjobb mércéje a belső béke, ami első számú prioritás. Amikor a belső békénk és az elégedettség az elsődleges szempontunk, akkor bátran állíthatjuk, jó irányban haladunk. Nem lesz szükségünk arra, hogy mások döntsenek helyettünk, sem arra, hogy tanítsanak „milyennek kéne lennünk“. Amikor a belső béke az elsődleges prioritás, képesek vagyunk mások és önmagunk viselkedését sokkal tisztábban látni.

Változtassák meg a nézőpontjukat, hiszen Ön egyedi! Segítsenek, amikor lehet, de ne formáljanak magukból áldozatot!
Legyenek elsők önmaguknak – mert ki lesz az, ha Ön nem – Önök, SAJÁT MAGUKNAK!

Kellemes olvasást és jó szórakozást kívánok az Önök és a mi újságunkhoz, októberig pedig és az új kiadásig... minden nap, minden pillanatban vigyázzanak m,agukra és persze egymásra.

Az Önök Szerkesztője

Vesna Ilić

RSI Info 118

A többi cikk

Dokumentumok

bejelentkezés

Newsletter

Szavazás

Elvonatkoztatott